Warhammer történelme a kezdetektől máig.  A Sötét Angyalok A Sötét Angyalok rendházának eredete a múlt ködébe vész. Nem maradtak fent feljegyzések az eredetükről, sem pedig szerepükről a Császár nagy Keresztes Hadjáratában. A Birodalom történelmének számos utalása, mely a Hórusz-Eret- nekség átkozott korszakát taglalja, törlődött. De a legendák megemlékeznek arról, hogy a Sötét Angyalok egyszer meginogtak a Káosz peremén. Ez a szörnyű árulás beszennyezte a rendházat és tetteit, örökre foltot hagyott a Sötét Angyalok becsületén. Ez az ő szégyenük, ez az, ami miatt oly rendületlenül keresik a feloldozást évezredek óta. Ám mára a Sötét Angyalok az egyik legnagyobbá váltak a rendházak között, köszönhetően a nagyra becsült Halálszárny egységeiknek. Csak a legnagyobb hatalmú vezetők tudják a sötét árulás titkát, hogy mi történt tízezer évvel ezelőtt. A titkot, mely a Sötét Angyalokat a végtelen űr szüntelen fürkészésére készteti és a végső összecsapásra, melyben feloldozás vagy kárhozat vár a Rendházra. A Primarchák Ahhoz, hogy a Sötét Angyalokat megérthessük, vissza kell mennünk az időben több mint 10 000 évet. Azokba az időkbe, amikor még nem léteztek űrgárdis- ták, abba az időbe, amikor a Császár megalkotta a Primarchákat, segítvén a nagy Keresztes Hadjáratot, melynek célja: visszahódítani a galaxist az emberi nem számára. A Császár végtelen bölcsességében létrehozta a genetikailag módosított szuperembereket, a Primarchákat. A gének összegyűjtése és finomí- tása, melyeket ezen elit harcosok megalkotásához használtak, évszázadokat vett igénybe. És a Császár legnagyobb erőfeszítése ellenére sem (melynek során pszi-pajzzsal rejtette el munkáját) kerülte el a Káosz Sötét Isteneinek figyelmét. Azoknak azonban nem volt elég erejük ahhoz, hogy elpusztítsák az inkubátor- kapszulákat, melyekben a Primarchák növekedtek, ezért a Káosz Hatalmai egyesítették erőiket, hogy ellopják őket a Császártól, majd szétszórták a  kapszulákat, bennük a még kifejletlen terhükkel szerte a hiperűrben. A húsz kapszula évtizedekig, évszázadokig sodródott a hiperűrben, mielőtt végleg megpihentek volna egy-egy emberlakta bolygón szerte a galaxisban. A kapszula, mely azt a Primarchát hordoz- ta, akit mi később Lion El'Jonsonként, a Sötét Angyalok alapító atyjaként ismerünk, egy elszi- getelt világon landolt, valahol az Iszonyat Szemének északi peremvidékén - Caliban halálvilágán. Caliban A Caliban felszíne kegyetlenebb és kíméletlenebb volt, mint bármely másik bolygóé a galaxisban. A kopár erdőségekben, melyek a bolygó felszínét alkották, számos kreatúra viselte magán a Káosz rontását. De a többit is kíméletlen vadállattá változtatta a szüntelen harc a túlélésért. A Caliban emberi lakossága a kevés erdőtől megtisztított részeken óriási erődökbe és kastélyokba kényszerült. A Viszály Korában a nagy hiperűrviharok ezt a világot is elvágták a Földtől, lakói pedig visszasüllyedtek egyfajta fél-feudális állapotok közé, ahol a lakosság ki volt téve a kis számú katonai elit uralmának. A Caliban nemessége nyers és erőszakos volt. Kora gyermekkoruktól arra nevelték őket, hogy karddal a kezükben éljenek és haljanak, nagyszerű harcosok voltak, de rendkívül bátrak. Ezek a harcosok egy olyan erőpáncélban harcoltak, mely nagyon hasonlított az első űrgárdisták által használt páncélokra, és a leggyakrabban használt fegyverük is a lánckard és a kézi sorozatvető volt. Számos formáját sajátították még el a fejlett technológiának, de például csatába óriási harci hátasokon lovagoltak. A nemesség élete állandó harc volt, harc a településeiket fenyegető Káosz-szörnyek szüntelenül áramló hordái ellen. Néhanapján feltűntek különösen erős kreatúrák is, melyek terrorizálni kezd- ték a területen élő lakosságot. Ilyenkor a közösség vezetője expedíciót hirdetett a szörny legyő- zésére, és a nemesség mindenhonnan egybegyűlt, hogy megpróbálják becserkészni és megölni a szörnyet. Az a harcos, aki elég szerencsés volt ahhoz, hogy legyőzze, rangot és elismerést vívott ki magának. De leggyakrabban csak a szörnyű vég jutott osztályrészül a káosz szörnyek karmai és agyarai által. A fiatal Lion Ez volt tehát a planéta, ahol a fiatal Primarcha kapszulája lezuhant. A legtöbben a Primarchák közül elég szerencsések voltak ahhoz, hogy inkubátor-kapszulájuk emberi településen érjen földet. Nem úgy, mint Jonson, aki a Caliban egy távoli, elszigetelt területén zuhant alá az égből, sok-sok mérföldre a legközelebbi emberlakta településtől.  Rejtély, miként maradhatott életben a fiatal Lion a Calibanon. Már az első néhány percben szörnyű véget kellett volna, hogy érjen, amint a lábát a bolygó felszínére tette. Ám Jonson nem halt meg. A fiatal Primarcha az Impérium egyik leghalálosabb planétáján volt és, nemhogy nem halt meg, de egyre erősödött és növekedett. Rejtély, hogy hogyan történhetett ez, hisz senki nem volt mellette, aki megörökíthette volna történetét az utókornak, Jonson pedig sosem beszélt azokról az időkről. Annyit lehet biztosan kijelenteni, hogy egy évtizeden keresztül Jonson csak saját eszére és képességeire támaszkodhatott a túlélésért. Senkije nem volt, aki támogatta volna, csak önmagá- ban bízhatott. És tíz évvel a planétára érkezése után, a Primarcha találkozott élete első embereivel. A Rend Azok a harcosok, akik rátaláltak, egy olyan lovagi csoport tagjai voltak, amit csak úgy ismertek: A Rend. A Rend szerte a Calibanon híres volt becsületéről, nemességéről és lovag- testvéreinek félelmetes harci képességéről. Caliban más lovagjainak körében egyedülálló módon, a Rend-béliek nem származás alapján fogadtak új testvéreket maguk közé, hanem azok érdemei szerint. Bárki felvételt nyerhetett a Rendbe, legyen bármilyen alacsony származású is. A Rend csapatai át meg átszelték a bolygót utazásaik során és ott segítettek, ahol arra szűkség volt. Ez volt az ok, amiért a Rend egyik expedíciója eljött a vad- emberhez is, aki az erdőben élt. Azt hitték szörny, és a lovagok már készek voltak megölni a Primarchát, mikor az egyikük észlelte, hogy több van ebben a kreatúrában, mint az első ránézésre látszik, és megállította társait. Luther, mert így hívták a Primarcha megmentőjét, és társai visszatértek a civilizációba, és magukkal vitték az embert is,  aki a vadonban született. Tekintettel a külsejére és arra helyre, ahol rátaláltak, a Rend a Lion El'Jonson nevet adta neki, ami azt jelenti: "Az Oroszlán, az erdő gyermeke". Jonson könnyen beilleszkedett az emberek világába, és rendkívül gyorsan megtanult beszélni. De a vadonban töltött időről soha nem beszélt. A Rend kolostorerődjében a Primarcha hamar beilleszkedett a Caliban társadalmába. Ő és Luther igaz barátokká váltak. Tökéletesen kiegészítették egymás személyiségének hiányosságait. Amíg Jonson szenvedélyes ám szűkszavú volt, addig Luther megnyerő és rendkívül karizmatikus. Luther kissé meggondolatlan és érzelmes volt, Jonson viszont briliáns stratéga és rendíthetetlen harcos. Tökéletesen megértették egymást és páratlan csapatot alkottak együtt. Az elkövetkezendő években Jonson és Luther végigjárta a Rend hierarchiáját. Hőstetteik legen- dássá váltak szerte a Calibanon, a Rend hírneve pedig egyre nőtt. Számos ifjú harcos akart csat- lakozni a Rendhez, amely egyre csak növekedett. Ebben az időben számos új kolostorerőd is épült. A Rend végül akkorára duzzadt, hogy Jonson és Luther hadjáratot indíthattak az erdőket megfertőző szörnyek hordái ellen, hogy megtisztítsák a bolygót egyszer s mindenkorra. Luther szónoklatai meggyőzték a kolostorerődök Nagymestereit és sokakat a bolygó nemesei közül, hogy csatlakozzanak a hadjárathoz, ám Jonson kivételes tervező- és szervezőkészségének volt köszönhető, hogy egyetlen évtized leforgása alatt a Caliban voltaképp teljesen megtisztult az azt egykoron benépesítő szörnyű teremtményektől. És ezzel beköszöntött az Arany Kor eme jobb sorsra érdemes bolygó lakóinak életében. A Káosz kreatúrái felett aratott győzelem elismeréseként Lion El'Jonsont kinevezték a Rend és Caliban Legfőbb Nagymesterének. Bár Luther nyíltan nem vitatta el Jonsontól érdemeit, de nem lett volna ő is ember, ha legbelül nem érzett volna szúró fájdalmat féltékenységében. Ez volt az első lépés azon az úton, mely később a Sötét Angyalok rendházának szétszakadáshoz vezetett. De ez mind csak a jövő, jelenleg a Caliban népe a béke és a bőség időszakát élvezte. A Császár eléri Calibant Mindeközben Jonson és a Caliban népe mit sem tudott a Császár nagy Keresztes Hadjáratáról, mely végigsöpört a galaxison és egyesítette az emberiséget az idegen lények elnyomása ellen. A Birodalom hódításai elérték a galaxis minden szegletét, és felderítők egy csoportja rátalált az elszigetelt Calibanra is. Nem sokkal ezek után a Császár egyesítette a Primarchákat és öröme oly nagy volt, mint az apáé, aki rátalált rég elveszett gyermekeire. Ezután egyik első dolga volt, hogy átadta a Sötét Angyalok légiójának irányítását Lion El'Jonsonnak. Az űrgárdisták ezen hadosztályát még maga a Császár hozta létre a Primarchák génállományából, és végigharcolták vele a nagy Hadjáratot a birodalmi haderők oldalán. Ezek után a Caliban lett a Sötét Angyalok új otthona és a Rend egésze csatlakozott soraikhoz. Azok a lovagok, akik elég fiatalok voltak, megkapták a Légió gén inplantátumait. Akik túl öregek voltak hozzá, műtéten estek át, melynek során az Impérium elit harcosaivá alakították őket. Az első, aki átesett a beavatkozáson Luther volt, aki ezután Jonson jobb kezévé vált pontosan úgy, mint annak idején a Rendben. Ám a nagy Keresztes Hadjáratnak folytatódnia kellett: számolatlan emberi világ állt még a Káosz befolyása alatt vagy szenvedett idegen lények rabigájában. Ezért hát Jonson és a Sötét Angyalok nagy része útnak indult a Császárral, hogy folytassa a háborút az emberiségért. Luther pedig hátramaradt a légió fennmaradó részével a Calibanon, távol minden harctól. Luther jelentős pozíciót birtokolt, azonban ez nem elégítette ki személyisége ambiciózus oldalát. Míg Jonson hírneve bejárta a galaxist, tetteinek és vitézségének híre elért mindenhova, addig Luther úgy érezte ellopták tőle az esélyt a dicsőségre. Vágyta a hírnevet és az elismerést, melyet legalább annyira megérdemelt, mint Jonson. Rangját tekintve helytartó volt, ám számára csak néhány félig elfeledett világ jutott, melyek mind csak növelték elkeseredettségét. A féltékenység magja, mely akkor fogant meg Lutherben, amikor Jonsont a Rend nagymesterévé választották, most szárba szökkent és egyre inkább eluralkodott rajta. Caliban bukása És ekkor köszöntött be a Horus Eretnekség átkozott korszaka. Mialatt a Császár megütközött Hórusz nagyúrral a Föld megszállásakor, Lion El'Jonson Leman Russ, az Űrfarkasok légiójának Primarchája oldalán harcolt távol az ostromlott bolygótól. Amint tudomásukra jutottak a Földön zajló események, a két hadvezér azonnal elindult vissza. Ám mikor föld-körüli pályára álltak, be kellett látniuk, hogy elkéstek: az események már lezajlottak és a mindent eldöntő végső csatának is vége volt már. A Káosz erői megsemmisültek, de a Birodalom romokban hevert. Ám Jonsonra, útban haza a Caliban felé, még várt egy utolsó árulás. Sok idő eltelt azóta, hogy Jonson utoljára a Calibanon járt. És mikor néhányan Jonson flottájából megközelítették a bolygót, a védelmi ütegek pusztító zárótüzet zúdítottak a gyanútlan hajókra. Azok pedig lángtengerré változtak és úgy csapódtak be a felszínbe, mint a kósza üstökösök. A döbbenettől kábultan Jonson visszavonulást vezényelt és megkísérelte megtudni, hogy mi történt. Kérdésére egy elfogott kereskedelmi űrhajó adta meg a választ: Luther szónoki képességeit felhasználva, az irányítása alá tartozó Sötét Angyalokat a Káosz ösvényére vezette, saját elkese- redettségét és dühét csepegtetve beléjük. Luther elhitette velük, hogy szégyenbe estek és a Császár ezért fordította el a tekintetét róluk. Míg Jonson és hű űrgárdistái fényévekre az ottho- nuktól az emberiségért küzdöttek, Luther haragja és elkeseredettsége egyre csak nőtt, akár valami fertőzés, míg végül teljesen el nem emésztette. Luther megszállottá vált, saját bomlott elméje taszította a mélybe. Jonson és a lojális Sötét Angyalok haragja nem ismert határokat, mikor ráébredtek az igazságra. Végigharcolták a galaxis minden szegletét, azt hitték megtisztították a Káosz mocskától a Birodalom világait, és most azzal kell szembesülniük, hogy saját testvéreik fordultak ellenük. Jonson azonnal kiadta a parancsot a Caliban megszállására. A flotta ütegei könnyedén hatástalaní- tották a bolygó védelmi rendszerének energiát adó telepeket, és megkezdték a bolygó megtisztí- tását. Sikerült az áruló Sötét Angyalokat visszaszorítani kolostorerődjeikbe és Jonson tudta, hogy olykor elég egyetlen sebészeti pontossággal bevitt csapás, hogy vége szakadjon egy konfliktus- nak, ezért csapatait a legnagyobb kolostorerőd elfoglalására vezette. Tudta, hogy itt fogja megtalálni Luthert, hogy itt néz majd újra farkasszemet egykori barátjával. Ám ezúttal ellenségek- ként találkoznak majd. És bár a Primarcha rettentő erőket birtokolt, tudta, a küzdelem kiegyenlí- tett lesz, hisz Luthert most a Káosz Sötét Istenei segítik. Titáni ütközet következet, mely során két egyenlő erősségű fél nézett farkasszemet. Csapás csapást követett és a harc során a kolostor romhalmazzá vált. Mindeközben a flotta nehézfegyve- rei a földdel tették egyenlővé a többi kolostorerődöt. A Caliban felszíne elkezdett felmelegedni és töredezni a heves bombázások következtében. Miközben a bolygó a pusztulás szélére jutott, a csata Jonson és Luther közt a tetőpontjához ért. Luther elgyengülve a hosszú küzdelemtől egy pillanatra megingott és elesett, rést hagyva védelmén, melyen Jonson erőkardja könnyedén áthatolhatott. Ám Jonson nem tudta rászánni magát a halálos csapásra. Míg ő hezitált, Luther a Káosz erőitől segítve egy ádáz pszichikus támadást engedett szabadjára, mely térdre kényszerítette Jonsont, halálos sebet okozva neki. Luther látva a Primarcha szenvedését, hirtelen ráébredt tettének következményeire. Háromszoros árulást követett el, elárulta: a Barátját, a Sötét Angyalokat és a Császárt! Az igazság teljesen összetörte, leroskadt Jonson mellé és nem tudta folytatni a harcot.  Luther fájdalmának pszichikus üvöltése végigvisszhangzott a hiperűrben és ezt a Káosz Istenei meghallván ráébredtek, hogy ismét legyőzték őket. Tomboltak haragjukban és csalódottságuk- ban, melynek következtében szakadás keletkezett az űr szerkezetében és a példátlan harag egy hiperűr-vihart hozott létre, amely beborította Calibant. A pszichikus energiák irányíthatatlan, örvénylő áradata következtében a hiperűr miazmája beáramlott a fizikai univerzumba. Azok a bukott Sötét Angyalok, akik Luthert és az ő titkos segítőit szolgálták, eltűntek a valós világegye- temből és szétszóródtak a hiperűrben térben és időben. A bombázásoktól meggyengült bolygó pedig darabjaira hullott és a romokat elnyelte a hiperűr. A bolygó egyetlen épen maradt része a kolostorerőd volt, ahol Luther és Jonson csatája lezajlott. Rettenetes erők által védve maradhatott csak egyben a bolygó ezen darabja rajta az erőddel. A vihar elvonulta után mindössze ennyi maradt a Sötét Angyalok egykor fenséges szülőbolygójából. A megmaradt gárdisták a Szikla felszínére lépve megütközve vették tudomásul, hogy mindössze ennyi maradt, egykoron gyönyörű világukból. A hatalmas erőd romokban hevert és minden élő dolog, mely egykoron a Caliban felszínét tapodta elpusztult, egyet kivéve. A romokkal borított puszták szívében az űrgárdisták megtalálták Luthert. Ám a harcosok képtelenek voltak bármi hasonlóságot felfedezni az előttük heverő emberi roncs és Jonson legközelebbi barátja közt. Luther ugyanazokat a szavakat ismételgette újra és újra: a Primarchát magukkal vitték a Sötétségben Figyelők, de egy napon majd visszatér, hogy megbocsásson Luthernek szörnyű bűneiért. És Lion El'Jonsont a hatalmas Primarchát többé nem látták. A Rendház ma A hűtlenség és az árulás története ez, a Sötét Angyalok szégye- ne. Nem tud róla más csak maguk a Sötét Angyalok, az örökös rendházaik és talán maga a trónprotézisbe zárt Istencsászár. De még a rendházon belül is, csupán néhány testvér ismeri annak a sorsdöntő napnak a pontos történéseit.  A Sötét Angyalok rendházának felépítése történelmük alapján lett kialakítva. Ennek folyományaképpen a rendház szerkezete különbözik minden más ma ismert űrgárdista rendétől. A rend- ház nagyon vallásos, rengeteg időt töltenek imádkozással. Fel- építése pedig több szintet tartalmaz, melyet fokozatosan járnak csak be az űrgárdisták. Elérvén az egyes fokozatokat, egyre több és több titokba lesznek beavatva a Sötét Angyalok történelméből. Ám a legtöbb űrgárdista semmit nem tud rendhá- zának kezdeteiről, a teljes igazságot csak a legbelső kiválasztot- tak ismerhetik. A Sötét Angyalok törvényei az Astartes kódex szigorú előírásait követik. Ennek ellenére az első és második század teljesen speciális felépítéssel rendelkezik. A második század a Hollószárny, mely egy speciális mobilizált század, motorokkal és siklókkal felszerelve.  Az első század pedig a híres Halálszárny, de annak ellenére, hogy látszólag megegyezik bármely másik rendház első századával, ez mégis nagyon speciális felépítéssel bír. Csak amikor a Sötét Angyalok elérik az első századod, akkor tanulják meg Luther sötét árulásának történetét. A legszörnyűbb mégis az, hogy megtudják: a Luther mellé állt árulók közül sokan még ma is élnek! Őket úgy ismerik, mint a Bukott Sötét Angyalok vagy egyszerűen csak a Bukottak. Ezen szé- gyenfolt letörlése a rendház becsületéről, ami motiválja az Angyalokat. Amíg egyetlen Bukott is életben van, a rendház nem nyerheti vissza becsületét. Ám még magában a Halálszárnyban is találhatóak szintek, melyek elérésével a Sötét Angyalok tudása is egyre növekszik. A Bukott Sötét Angyalok A Sötét Angyalok egyetlen útja a feloldozáshoz és becsületük visszaszerzéséhez a Császár szemében, ha megtalálják az összes Bukottat és megbánásra kényszerítik vagy megölik őket. Ám mivel a Bukottak szétszóródtak a hiperűrben, ez közel lehetetlen feladat. Az inkvizítorokkal és a Szürke Lovagokkal ellentétben, akiknek a feladata, hogy teljesen kigyomlálják a Káosz mocskát a galaxisból, a Sötét Angyalok egyetlen célja: levadászni az összes Bukottat. Folyamatosan segí- tenek és harcolnak az Impérium oldalán, ám elsődleges feladatukat, mindennél előrébbvalónak tekintik. Nem minden elátkozott Sötét Angyal szenvedett egyforma mértékben a Káosz erőitől. Sokuk elfogadta a Sötét Istenek által kijelölt utat és hithű Káosz-gárdistákká váltak. Ezek a Bukottak nem alkotnak saját rendházat, mint például Angron Világfalói, hanem szétszóródtak és egyedül vagy kisebb csoportokban járják az űr végtelenjét. Ám a legtöbb kárhozott Sötét Angyal rájött arra, hogy Caliban bukásakor a rossz oldalra álltak. Undorodván a Káosz Isteneinek rontásától, ám képtelenül arra, hogy feloldozást nyerjenek rendjük által, a magányos létet választották. Sokan közülük zsoldosok vagy kalózok lettek, megannyi öntörvényű, magányos ember. Többen megpróbáltak feloldozást nyerni bűneikért és visszatérni az emberi közösségekbe, normális életet élni. Ez megnehezíti a rendház, Bukottak utáni hajtóvadászatát, ám semmi nem tántoríthatja el őket szent céljuktól. Ehhez minden pletykát és történetet megvizsgálnak, hátha ezek egyike elvezeti őket az egyik átkozott bajtársukhoz. Akár évekig is kutathatnak anélkül, hogy bármi információhoz jutnának kárhozott testvéreikkel kapcsolatban. Ám, ha mégis sikerül egy Bukottat elfogniuk, azt azonnal visszaviszik a Sziklára. A katakombák mélyén a Vallató Káplánok megpróbálják megbánásra sarkallni a foglyaikat. Akik ezt általában meg is teszik, a jutalmuk ezért pedig a gyors halál. Azok a kevesek, akik megtagad- ják, szörnyű és lassú halált halnak a lelküket megmenteni vágyók kezétől.  A végső titok Az egyetlenek, kik ismerik az évezredekkel ezelőtt történt sötét titkot, csak a Császár és maguk a Sötét Angyalok. Ők azonban nem tudnák elviselni, hogy mások is megismerjék szégyenüket, így magukban tartják titkukat. A legmagasabb rangú Sötét Angyalok sem tudnak azonban mindent, még ha ezt is hiszik. És mindeközben cellája mélyén az áruló Luther a jövőt fürkészi. A Szikla legmélyebb pontjain található a rendház végső és legnagyobb titka. Az egész univerzum- ban mindössze egyetlen ember ismeri az igazságot: a Császár maga. Egy magányos és elérhetetlen kamrában rejtőzve, az egykori Caliban szívében Lion El'Jonson alszik és vár a Sötétben Fürké- szőkkel, várja az időt, mikor az Impériumnak újra szűksége lesz szolgálataira. Magáról az RTS-ről: Warhammer 40000:Dawn of War

Most itt leszögezem hogy nem vagyok stratégia játékos.Persze a nagy királyt /Warcraft 3 széria/ végig toltam és nagyon megragad.Nevezhetjük még mindik RTS-s királynak.Majd lassan halom új király született.ÁÁÁÁÁÁÁ nem hiszem .Ezért töltöttem be a DoW-t.

Mozi

Rákatintok az ikonra.Rögtön egy nagyon színvonalas mozi vár.Mondom ez nem rossz pár nagyon sok olyan játék van aminek a bevezetője nem rossz de más dolgokban elvérzik.Menü:átlagos,kicsit Age of gyanus de jó bár láttunk szebbet is :/Mafia/.A játékba elég sok játék grafikával készült mozikat találunk ,egész jó.Most szeretném közölni hogy a grafika tényleg király és ha akarunk még TPS nézetben is nyomulhatunk a nagyon jó zoom miatt.

Multi vs Single

A másik nagyon huzzó dolog ugye a sztori.Ez egész jó bár nem Warcraft.Aki nem ismeri a Warhammer világot kicsit nézni fog hogy most mivan de azok akik már játszottak bármelyik résszel az képben van.Én sajnos nem ismertem ezt a világot tehát én is csak néztem de egy pár küldetés után már rögtön értetem és vártam a végét.Igen erre is kitérek .Nagyon rövid.De nagyon.Röpke 11 küldetés és csak az űrgárdisták oldalárol.szerintem nagy királyság lett volna hogy mind a négy oldalról végik nyomni és még jobban bonyoldhatót volna a sztori.Bár az utólsó pálya lehetet volna kicsit kemélyebb is. De azt se hadjuk ki hogy a játék föleg multira készült, ebben viszont nagy élvezetet lesz mert van egy pár pálya. Minden egység ki van dolgozva és egyedi és szerintem remekül van benne egyesítve a járkálos+épitkezős részek.Persze a tájak is részletesek, hol városban hol erdőben hol különbőző harc mezőkön vezetjük az egységeinket.

Grafika, Hang ,stb

Ugye grafika volt de azért mondjuk el hogy elég szép.Hangok elég jók illenek a környezetbe.Játszahtósággal nagyon meg voltam elégedve szinte bárhogy mozgatható kamera remek egység ki jelőlés és remek kezelő felület ,minden nagyon jól el helyezve.Nehézség egész jó, hála az égnek az is meg tudja oldani aki nem sokat játszik stratégiával persze gondoltak a nagy stratégákra is.

Hiba a rövidség?

Mint minden játékban ebben is vannak hibák.De tegyük össze a két kezünk a DoW-ban kevés.Akár hogy kerestem nem találtam egyet sem.Mondjuk a szokásos dolgok hogy az egységek bénáznak mert nem férnek el egymástól Ez akkor volt bagyon zavaró amikor az egyik egységemet támadták a másik meg nem tud jönni mert nem bír átjönni egy völgyön.De szerencsére ebből nincs sok.DE RÖVID!

Nekem tetszet, és neked?

Végül.Nekem nagyon tetszet a játék.Nagyon élvezhető játékmenet ,grafika csodás, hangok jók ,sztori élvezhető. Grafika:10 Hangok:10 Játszhatóság:10 Sztori:9 Írányitás:9 Szavatóság:7 Kíhívás:7 Pro: -jó grafika -jó stratégiai rész -látvány világ -változazóság Kontra: -rövid!!!!!!!

A 40. Évezred fegyverei Nagy gondban lenne az, aki arra adná a fejét, hogy leírást készít a galaxisban fellelhető összes kézifegyverről, így nekem ez nem is volt szándékomban. Ehelyett igyekeztem összegyűjteni a legismertebb, legelterjedtebb fegyvereket, vagy éppen ellenkezőleg a legegzotikusabbakat, és egy rövid leírás erejéig bemutatni őket. Természetesen a lista nem teljes, soha nem is lehet az, de  ettől függetlenül remélem, hogy mindenki számára kellemes olvasmánynak bizonyul majd! Lánckard A lánckard (és egyéb variánsai, például bárd, vagy tőr) egy hangos, láncfűrész éllel felszerelt közelharci fegyver, melynek motorja folyamatosan mozgásban tartja az él mentén található fogakat, akárcsak egy láncfűrész. A pengeéles, fogazott él szub-atomi szinten élezett adamantiumból készül, és képes arra, hogy akár a plasztacélt is átvágja. Az űrgárdista közelharci egységek által gyakran használt, köznapi emberek számára azonban rendkívül drága és nagy presztízzsel bíró fegyver ez. Erő fegyverek Az erőfegyverek, habár úgy néznek ki, mint bármely más közelharci fegyver a galaxisban, azonban a látszat csal, és egy technikailag nagyon fejlett és általában rendkívül halálos fegyvert takar. A fegyver pengéjébe és markolatába épített energia telepek, egy generátort táplálnak, amely ellátja a penge felületét egy kéken lüktető energiamezővel. Amikor használója lesújt a fegyverrel, a pengén lévő energiamező valósággal széttépi az ellenfelet. Számos vállfaja létezik a kardtól kezdve a bárdig. Legritkább és leghalálosabb fajtája az Energiaököl. Lézerfegyverek A lézer technológia rendkívül megbízható és könnyen gyártható fegyvereket eredményez. Habár nem ezek a leghatékonyabb lőfegyverek a galaxisban, ám kétségkívül a legmegbízhatóbbak, még rendkívüli körülmények között is. Egyetlen energiacellával számos lövés adható le, kimerülés után pedig könnyedén kicserélhető vagy újratölthető egy standard generátor vagy akár egyszerű nap illetve hőenergia segítségével is. Számos harcos a galaxisban, előnyben részesíti a lézerfegyve- reket más hatékonyabb gyilkoló-szerszámokkal szemben, egyszerűen megbízhatósága miatt. A Birodalmi Gárda számos alakulatának alapfelszerelése a lézerpuska. Tűpisztoly A tűpisztoly vagy tűvető egy rendkívül komplex, lézertechnológiát használó kézifegyver. A kilőtt lézernyaláb egy apró tűt vagy más szilárd lövedéket tartalmaz, amely rendkívüli erővel csapódik az áldozat húsába és fecskendezi be a gyomrában található halálos toxinokat. A lövedéket továbbító lézernyaláb gyakran üt réseket vagy olvasztja meg a páncélt, és a ruhát, ezzel segítve elő a lövedék mélyebbre hatolását. Legnagyobb előnye, hogy rendkívül csendes, így közkedvelt fegyvere a Birodalmi Orvgyilkosoknak, és mindenki másnak, aki szeretné elkerülni a feltűnést. Ez egy rendkívül ritka technológia, és egyszerű emberek számára egy ilyen fegyver beszerzése nehézségekbe ütközhet. Plazmafegyverek A plazmafegyverek egy fényes plazmalövedéket lőnek ki, amely gyakorlatilag egy szuper-forró energia tömeg. Amikor az izzó lövedék eléri az áldozatot, egy óriási energia-kitörés következik be, amely valósággal szétszaggatja a célpontot. A plazmafegyverek rendkívül hatékonyak és nagyon veszélyesek. Legnagyobb hátrányuk azonban, hogy sok idő kell, amíg a cellák újratöltenek minden egyes lövés után. A lövész ugyan lerövidítheti az újratöltési időt azzal, hogy kisebb lövedékeket bocsát útjukra, ám ez jelentősen csökkenti a lövedékek erejét és a fegyver hatékonyságát is. Hálópisztoly A hálófegyver vagy más néven ragasztópisztoly egy igen ritka fegyver. Tömeglázadások alkalmával vagy olyankor használják, amikor nem a célpont megsemmisítése a cél. Lövedéke vékony, ragadós szálak tömkelege, mely megtapad az áldozaton, és valósággal beborítja azt. A ragadós szálak rövid időn belül zsugorodásnak indulnak és egy kemény, összeálló réteget képeznek, amely a legkisebb mozgást sem engedélyezi áldozatának. Ha azonban az áldozat túl sokat mozog, a zsugorodó háló akár komolyabb sérüléseket is okozhat. Maga a pisztoly rendkívül ormótlan, egy tölcsérszerű fúvókával a végén, és egy jól elkülöníthető tartállyal, amely a hálóhoz szükséges kémiai összetevőket tartalmazza. A fegyver és a lövedéket képező anyag meglehetősen ritka, így nem lehet túl sokat látni ebből a fegyverből. Automatafegyverek Az automata fegyverek szilárd lövedékeket képesek rendkívül gyorsan és hatékonyan az ellenfél felé okádni, előállításuk egyszerű és emellett még megbízhatóak is. E tulajdonságai miatt az egyik legelterjedtebb fegyver-típus a galaxisban, számos a Birodalmi Gárdához tartozó egység alapfelszerelése. Noha maga a fegyver meglehetősen durvának számít, ez mit sem csökkent hatékonyságán. Egyetlen hátrányuk, hogy nagy tűzgyorsaságuk következtében a kézi változatok, legtöbbször csak rövidtávon pontosak. Sorozatvető A sorozatvető az űrgárdisták, az Impérium legkiválóbb harcosainak, standard kézifegyvere. Csak nagyon csekély mennyiségben gyártják, a fellelhető legjobb minőségű alapanyagokból. Emellett állandó odafigyelést és karbantartása megfelelő szakértelmet kíván, ennek megfelelően elég ritka látvány. Lövedékük nem szabványos, egy saját hajtóművel rendelkező, rendkívüli rombolóerőt képviselő páncéltörő lövedék, mely kilövéskor nagy robajjal hagyja el a fegyver csövét. Már maga a lövedék előállítása is nehezen kivitelezhető, ezért csak nagyon ritka alkalmakkor látható egyszerű harcosok kezében. Mindezek ellenére egyike a legkeresettebb fegyvereknek, köszönhetően rendkívüli rombolóerejének. Az a harcos, aki ilyen fegyvert hordoz biztos, hogy rendkívül nagy tekintéllyel vagy sok pénzzel rendelkezik. Lángszóró A lángszóró egy izzó kémiai anyagot magából kiokádó kézifegyver. A lövedék a kilövést követően a levegővel érintkezve begyullad, majd rátapadva célpontjára valósággal szénné égeti azt. Könnyedén felismerhető az üzemanyagot tartalmazó tartályokról, melyek legtöbbször a fegyver alsó részén találhatók. Egyik nagy hátrányuk, hogy a kézi változatok kapacitása nem túl nagy, így néhány hosszabb sorozat után hamar kifogy belőlük az üzemanyag. Rövidtávon azonban szinte lehetetlen eltéveszteni a célt, aki hamar a lángok martaléka lesz. Gránátvető A gránátvető egy masszív kézifegyver, amely alkalmas arra, hogy a sűrített levegővel töltött gránátok szinte összes fajtáját az ellenségre lője. Leggyakrabban mégis egyszerű robbanó és repeszgránátok kilövésére használják. Maga a fegyver rendkívül robosztus, ám egyszerűen kezelhető. A kilövéshez szükséges sűrített levegőt, egy belső, tartályból nyeri, melynek újratöltése bármely külső egység rákötésével könnyedén elintézhető. Melta-fegyver A Melta-fegyver, más néven olvasztó, sütögető vagy gőzölő, egy szub-molekuláris hő-nyalábot kibocsátó puska, amely szó szerint megsüti a célpontját, nem ritkán egyszerűen elpárologtatva azt. Lövedéke oly nagy hőfokon ég, hogy képes megolvasztani a plasztacélt, az élő szervezetre tett hatása pedig elkerülhetetlenül halálos. Tüzeléskor a fegyver nem ad ki hangot. A légkört átszelő hőhullám azonban felmelegíti a levegőt maga körül, ezzel egy jellegzetes sziszegő hangot okozva, mely rövidesen egy üvöltő robbanásban csúcsosodik ki, ahogyan az élő húsba csapódik, a testnedvek hirtelen gyorsasággal történő elpárolgását okozva. Fordította: Rince (A fordítás számos Warhammer 40.000 szabály- és seregkönyv alapján készült.)   Egy kis történelem a Impériumról, akit érdekel. Hasznos elolvasni. Impérium Az emberiség birodalma Az emberi birodalom a leghatalmasabb csillagközi szövetség, amit a galaxis valaha látott. Kezdve a szent Terratól, egészen a keleti perem és a távoli külső gyűrű csillagainak határáig húzódik. Világok millióit és halandó lelkek végtelen óceánját öleli magába. Ura és parancsolója a halhatatlan Istencsászár, az emberiség egyetlen támasza, a megtört testű élőhalott istenség, aki tízezer éve szenved színarany trónprotézisébe börtönözve. Terra (az egykori Föld) mélyén írnokok egész légiója fáradozik szüntelen, hogy összeszámlálja a Birodalom teljes népességét. Azonban ez a feladat remény és minden bizonnyal vég nélküli, hiszen a Császár ismert birodalma magába szippant és benépesít minden világot tekintet nélkül: bunkók- kal felszerelt vadak által lakott trópusi poklok, jeges tundrák, gleccserekbe vájt gigantikus városokkal, perzselő sivatagbolygók, túlnépesedett ipari világok, melyek felszínén billiók élnek roppant bolyvárosokban és óriási, a vallásnak alárendelt planéták, ahol minden épület a Császár hitének dicsőségét hirdeti. Ilyen sokszínűség mellett az emberiség is igen nagy változatosságot mutat A különböző bolygókon élő emberek és kultúrák teljesen eltérőek lehetnek, saját szokásokkal, megjelenéssel és tradíciókkal. Maga Terra egy kiterjedt bolyvilág, mely mára már teljesen terméketlenné vált. Fémmel borított sötét felszínét, tornyok és roppant gótikus katedrálisok borítják. Az ősi romokat zarándokok masszív tömegei özönlik el szüntelen, hogy hálával adózzanak az emberiség ura, a halhatatlan Istencsászár előtt. Az eltelt évezredek alatt felépített megszámlálhatatlan réteg fém és kő alatt, Terra nem más, mint egy élettelen sziklatömb, óceánjai már régen elpárologtak. Patinával borított vízköpők okádják sziszegve a sűrű gőzöket a szennyezett légkörbe, és régmúlt idők szentjeinek omladozó szobrai bámulják vakon az alattuk vonagló esztelen sokaságot. A zarándokok végső célja, a gótikus fenség megtestesítője, a Birodalmi Palota. Ám a cél legtöbbjük számára elérhetetlen, hiszen életük fonala még azelőtt letelik a végeláthatatlan sorokban vándorolva, hogy a palota látványa feltűnne a horizonton. Azonban Terra földjének érintése mégis oly erény, melyről a Birodalom legtöbb lakosa csak álmodhat. Messze a zsúfolt sorokban kígyózó zarándokoktól, Terra mélyén, írnokok és lexikánusok milliói gürcöl- nek szakadatlan, gyertyafénnyel átitatott másolószo- báikban, hogy évezredes szám és adathalmokat rendszerezzenek, melyek eredete már úgyis régen a feledés homályába veszett. Mélyen a föld alatt kontinensnyi méretű archívumok fekszenek csendes nyugalomban. Antikvitástól poros folyosóikon, pergamenek, könyvek és adatkristályok légiói sorakoznak, melyeket valószínűleg az idők végezetéig olvasatlanul állnak majd tömött polcaikon. Munkájuk megértése iránti vágy teljes hiányában gürcölik végig életüket, az itt dolgozó alantas hivatalnokok. Minden nap ugyanazt az ismétlődő feladatot végezve vég nélkül. Így volt ez a régmúlt időkben is, és így lesz örökkön örökké. Azonban az írnoksereg csupán parányi része annak a roppant szervezetnek, amit úgy hívnak, hogy Adeptus Terra. Egy hatalmas, önmagát tápláló bürokrácia-óceán, alantas tisztviselők és más, magasabb rangú hivatalnokok légióval. Mindannyiuk közül a leghatalmasabbak, és a legnagyobb befolyással rendelkezők, Terra Főurai. Ők a legfőbb tanács, mely az Impérium tizenkét legbefolyásosabb emberét foglalja magába, akik a halhatatlan Istencsászár nevében a Birodalmat kormányozzák. Parancsaik az öt szektorkormányzón át, érik el a szektorok, majd az al-szektorok urait. Így a Császár akarata minden birodalmi világ kormányzójához elérhet. A gyakorlatban azonban, a roppant távolságok és a világok közt sokszor fennálló kommunikációs elszigeteltségnek köszönhetően, ez a feladat gyakran a megvalósíthatatlanság adamantium falába ütközik. Már maga az Impérium hatalmas mérete is kizár mindenféle, a központi irányításra tett kísérletet. Az egyes világok között fennálló kommunikáció időszakos hiánya gyakran okozza egész planéták anarchiába való süllyedését. Vannak olyan bolygók is, melyek egyszerűen csak elfelejtődnek, észrevétlenül átcsúszva a birodalmi bürokrácia hézagai közt. Egy segítségért való fohász ugyan eljuthat a Birodalom fülébe, ám gyakran megesik, hogy a segítség akár évszázadokat is késik, hiszen idő kell mire átjut a megszámlálhatatlan hivatalnokok seregén, és eléri azt a kezet, aki ügyében cselekedhet. Egyáltalán nem ritka, hogy hadiflották és egész seregek érkeznek meg úgy a csatatérre, hogy a háború, amelyért oly sokat utaztak, már régen feledésbe merült. Azon világok mellett, amik hanyagság vagy a birodalmi bürokrácia hálójában való elveszejtés következtében süllyednek a barbárság vagy a központi rend hiányának mocskába, akadnak olyanok is, akik szánt szándékkal tagadják meg a Császár parancsait, tudatlanul is elősegítvén önnön bukásukat. Az árulók és az elégedetlenkedők, gyakran hiszik azt vakmerőségükben, hogy életükkel nem a Császárnak adóznak, és megtagadják az engedelmességet, önmaguknak követelve világaikat. Amíg a központi hatalom fényévek távolságába vész, a zendülés és az önállósodás veszélye mindennapos gondnak számít a Birodalmon belül. Azonban az Impérium seregei irgalom nélkül tapossák el az elégedetlenkedőket és végzik ki a lázadó vezetőket, mielőtt a felkelés tovább burjánzhatana. Az árulóknak nincs kegyelem, csak ilyen kegyetlen és elnyomó közigazgatás mellett lehet remény egy ekkora birodalom belső rendjének fenntartására. Csak ilyen drasztikus, és kegyetlen módszerekkel élheti túl az emberiség az ellene felsorakozott falkák támadásait. Messze a Terrától, a roppant méretű feltérképezetlen űrben, ahol megtagadják az Impérium törvényeit, ahová már nem ér el a Császár fényessége, túl a keleti peremen, húzódik az űrnek egy olyan térsége, ahol az Birodalom nem több mint egy réges-régen a feledés homályába veszett mítosz. Természetesen számos birodalmi világ található a galaxisnak még e távoli szegletében is, ám ezek oly távol esnek Terra szent földjétől, hogy sokszor évszázadok is eltelnek anélkül, hogy akár csak érintkezésbe lépnének a Birodalommal. Az űrnek e távoli peremvidéke kétségtelenül az Impérium által uralt űr határát is jelenti, ahol az elképzelhetetlenül vén külső gyűrű csillagai reszkető lidércfényeknek tűnnek a galaxis pereme mentén. Az ismert világ legöregebb csillagai ezek, kísértetjárta, rettegett helyek. Azok, akik felfedezésükre adták a fejüket, sosem tértek vissza. Noha egész világok semmisülnek meg, és milliók halnak meg minden egyes eltelt évben, a Birodalom számára ők nem mások csupán statisztikai adatok, apró zsarátnokok pusztán, melyek eltűntek és a feledés homályába vesztek a galaxis sötét függönye mögött, hogy új, ragyogóbb fényeknek adják át helyüket, mielőtt egyáltalán valaki észrevenné eltűnésüket. Talán ezer év múlva, Terra egyik sötét kazamatájában, egy írnok feljegyzi a veszteségeket, de sokkal valószí- nűbb, hogy erre soha nem kerül sor…   Fordította: Rince (A fordítás a hivatalos Warhammer 40.000 szabálykönyv alapján készült.)